Akik ismernek, azok tudják, hogy a tesóm az Alba Regia Néptáncegyüttesben táncol. Persze ettől függetlenül magamtól is érdekel a néptánc, a táncházmozgalom (annakidején) és a hasonló népi (és nem népieskedő) dolgok. Egyszerűen szeretem, mert igaz, és valós.
A múlt héten volt egy fellépésük tesóméknak Sárszentágotán, ahol a nagyszüleim is élnek. Azt tudni kell, hogy elég sok ágotai, vagy gyökerekben ágotai is tagja a Néptáncegyüttesnek. Ezért is volt egy hatalmas élmény, amikor a "Barakkban" című műsorszámhoz értek a fiúk. A lényege, hogy a háború alatt hogyan mulattak a katonák, bevetések között. Az előadás egy levéllel kezdődik, amit az egyik ágotai (akkor még) fiatal ember írt haza a frontról a szüleinek. Aztán sokan táncolnak, és van egy rész, ahol mindenki az otthon hagyott kedvesére kezd gondolni, és énekelni kezdik a következő dalt:
Nem látlak már én téged többé sohasem,
Te sem látod, mikor érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
Harcok mezején, valahol tetőled távol,
Ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.
Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet messze majd a szél.
Szeretnék még egyszer lenni, lenni teveled,
Öledbe hajtanám újra lágyan bús fejem.
Szeretnék ajkadon élni, teveled boldognak lenni,
Csak egy éjszakán, azután akármi érjen,
Szívesen halok meg érted, hitvesem, hazám.
Igazán megható volt, hogy Ágotán a nézők együtt énekeltek a fellépőkkel. Tök családias volt az egész, és tényleg megható.
Aki tehtei menjen el megnézni valamilyen fellépését a Néptáncegyüttesnek, mert nem csak a "Barakkban" hagy maradandó nyomot az emberben. Ott van például a "Barátoknak" és az "Édesanyám rózsafája", amit a Neofolk együttes honlapjáról le is lehet tölteni!
Ja, és főleg..ne gondolja azt senki, hogy a néptánc ciki, vagy régimódi. Az egyik legmagyarabb érték. És a legsajátabb dolog, ami ebben az országban valaha is létezett.
A múlt héten volt egy fellépésük tesóméknak Sárszentágotán, ahol a nagyszüleim is élnek. Azt tudni kell, hogy elég sok ágotai, vagy gyökerekben ágotai is tagja a Néptáncegyüttesnek. Ezért is volt egy hatalmas élmény, amikor a "Barakkban" című műsorszámhoz értek a fiúk. A lényege, hogy a háború alatt hogyan mulattak a katonák, bevetések között. Az előadás egy levéllel kezdődik, amit az egyik ágotai (akkor még) fiatal ember írt haza a frontról a szüleinek. Aztán sokan táncolnak, és van egy rész, ahol mindenki az otthon hagyott kedvesére kezd gondolni, és énekelni kezdik a következő dalt:
Nem látlak már én téged többé sohasem,
Te sem látod, mikor érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
Harcok mezején, valahol tetőled távol,
Ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.
Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet messze majd a szél.
Szeretnék még egyszer lenni, lenni teveled,
Öledbe hajtanám újra lágyan bús fejem.
Szeretnék ajkadon élni, teveled boldognak lenni,
Csak egy éjszakán, azután akármi érjen,
Szívesen halok meg érted, hitvesem, hazám.
Igazán megható volt, hogy Ágotán a nézők együtt énekeltek a fellépőkkel. Tök családias volt az egész, és tényleg megható.
Aki tehtei menjen el megnézni valamilyen fellépését a Néptáncegyüttesnek, mert nem csak a "Barakkban" hagy maradandó nyomot az emberben. Ott van például a "Barátoknak" és az "Édesanyám rózsafája", amit a Neofolk együttes honlapjáról le is lehet tölteni!
Ja, és főleg..ne gondolja azt senki, hogy a néptánc ciki, vagy régimódi. Az egyik legmagyarabb érték. És a legsajátabb dolog, ami ebben az országban valaha is létezett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.